Melyik az a fűszernövény, ami egy időben értékesebb volt az aranynál, kizárólag kézzel lehet összegyűjteni, és tavasszal sok kiskertben megtalálhatóak egyes fajai, krókusz néven álcázva? Korábbi cikkünkből kiderült mitől olyan nemes a parmezán sajt, most pedig a rendkívül értékes sáfrányt vizsgáljuk meg közelebbről.

A sáfrány nem egyetlen növénynek az elnevezése, hanem bizonyos növényfajták bibéjének összefoglaló neve. A nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetségről van szó, melynek tagja a dísznövényként ültetett kerti krókusz is, ami sok virágoskertben megtalálható országszerte. Jellemző ezekre a fajokra, hogy nincsen levelük, sem száruk, csupán egyetlen nagy virág bújik ki a hagymából kora tavasszal. A Kárpát-medencében őshonos fajoknak több változata van, a legelterjedtebb a kicsi lila virágú növény. A sáfrány ezekben a kicsi virágokban található piros színű bibének az elnevezése.
Mitől annyira értékes? A titok a begyűjtésében van. Manapság már minden gépesített a világban, a fűszereket nagy területeken termesztik, nemesítik és gépekkel dolgozzák fel. A sáfrányt azonban nem lehet gépekkel begyűjteni, mert szüretelése eltér a többi fűszerétől. Itt ugyanis nem a terméseket kell összegyűjteni, hanem az apró virágocskák egyes bibéit kell kézzel kiszedegetni. Fáradságos munka, melyet csak emberi kéz tud elvégezni, a földön kuporogva, guggolva órákon át. Egyetlen virágnak csupán három bibéje van, így aztán könnyen el lehet képzelni, milyen sok munka összegyűjteni belőle egy valamire való adagot. A virág csupán egyetlen napig virágzik, másnapra már el is hervad, így aztán napról napra járni kell az embereknek az ültetvényeket és vadászni az éppen nyílófélben lévő virágok újabb kis piros bibéit. A leszedett bibéket aztán gondosan meg is kell szárítani. Egy kilogrammnyi sáfrányhoz 150 000 virág bibéjét kell összegyűjteni, ennek értéke csaknem kétmillió forint.
A sáfrány nagyon drága, de igen gazdaságos fűszer. Kevés kell belőle, hiszen aromája nagyon intenzív, és nagyon kevéssel is szép színt adhatunk az ételnek. A sáfrány elnevezése a „zafaran” szóból ered, melynek jelentése „sárga szín”, és bizony pont ilyen erőteljes sárga színűre festi az ételt a növény. Mátyás király idejében a magyar nép termesztett és gyakran fogyasztott sáfrányt, a borssal és a gyömbérrel együtt. Sajnos a sáfrányt is lehet hamisítani. Így ha valahol olcsó sáfrányhoz jutunk, abban biztosak lehetünk, hogy hamis. A sáfrányos szeklice, vagy paraszt sáfrány nevű növény sárga szirmai szintén képesek sárga színűre színezni az ételt, de ízük egyáltalán nincs, szemben a sáfrány édeskés-füstös ízével.

Ha Ön is különleges ízekre vágyik, keresse az Interfood étlapján a mindig új ételeket felvonultató Világkonyha fogásait, melyekkel Ön is átélheti a világutazók gasztronómiai élményeit!