Babgulyás, semmi más
A paraszti étrend úgy tartotta számon a babételeket, különösen a bab(os)gulyást, mint afféle köztes megoldást: kicsit hétköznapi, kicsit már ünnepi fogásnak számított. Leginkább szombaton került az asztalra – a szokás egyébként még a nyolcvanas évekbeli Magyarországon is megfigyelhető volt. Elterjedt, népszerű növénnyé a bab a XVII. században vált hazánkban, előtte ritkaság volt, és drágán mérték, […]
Az időutazó somlói galuska
Letűnt korok, még felidézhető, békebeli napok, retro életérzés vagy előremutató gasztrotrend: a somlói galuskának mindegy. Bármelyik skatulyában megtalálja, sőt kiköveteli elsőségét. A somlói galuska legenda, Magyarország talán legkedveltebb édessége, világszínvonalú, turistáknak mutogatandó finomság, olyan előkelő és népszerű desszertek unokatestvére, mint az olasz tiramisu vagy az angol trifle. Csak jobb! Meghatározó tulajdonsága, hogy nem tűri, ha […]
Tökfőzelék – csak semmi pfúj!
Ha van étel, amely csalhatatlan módon jellemzi a magyar háziasszonyok talpraesettségét és leleményességét, a magyar konyha kreativitását, akkor a tökfőzelék az. Ha van étel, amely puszta létével képes két táborra osztani a magyarokat, akkor a tökfőzelék az. Ha van étel, mely megérdemli a rehabilitációt hosszú, hányattatott sorsa után, akkor a tökfőzelék kétségtelenül. Néhány kanál roppanós […]
Kikeletidéző színvarázs: tavaszi zöldborsóleves
Simai Kristóf piarista szerzetes volt a XVIII. század végén, a Felvidéken. Szerkesztett egy szakácskönyvet, a „jó falatokhoz szokott szájnak tetszésére”. A mű kéziratban maradt egészen 2011-ig, akkor látott először nyomdafestéket. Pedig hihetetlenül izgalmas mű, mindenki számára, akit érdekel a gasztronómia, szeret főzni, vagy egyszerűen csak érdekli, mi kerül(het) a tányérjára. Szóval, az 1790-es évek végén […]
Mátrai borzaska, a szerelemgyerek
Tegye fel a kezét, aki szereti a rántott húst! Tegye fel a kezét, aki szereti a tejfölös-fokhagymás lángost! És most azok, akik szeretik a tócsnit (krumplilepény, smacog, röszti, hogy csak néhány szinonimát említsünk a létező több tucatnyi közül)! Akad egyáltalán, aki nem emelte egyszer sem a kezét? Akadhat olyan, aki ne örülne a tányérján az […]
Sárgadinnyeleves – selymes illatorgia
Mindig izgalmas, ha végre megérkezik a futár a megrendelt étellel. A doboz le van zárva, benne az, amit korgó gyomorral elképzeltünk magunknak ebédre. Néhány pillanatig egészen titokzatos, hogy a csomag beváltja-e reményeinket, olyan-e az étel, amilyet szerettünk volna, kedvvel falatozunk-e majd. A varázslat akkor oldódik fel, amikor feltépjük a fóliát… Az Interfood tejszínes sárgadinnyelevese biztosan […]
Csusza – az étel, amely csúszik. Mindig.
„Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér.” Móricz Zsigmond Tragédia-jában az így jellemzett túrós csusza követi a húslevest a lakodalmi menüsorban. A leírás a tökéletesen elkészített fogás irodalmi megfogalmazása, pedig Móricz nem is kóstolhatta az Interfood csuszáját… Krúdynál, az Isten veletek, ti boldog Vendelinek-ben, egy nem jól sikerült csusza tűnik fel, Petőfinek pedig híresen kedves étele volt. Casanova, […]
Egészség, könnyedség, zamatok. Citromos-borsos harcsa rizzsel, zöldségekkel
Ha egy könnyű, nyárias ebéd (vacsora) kell, ha fókuszban az egészség, ha jólesik a változatosság, akkor biztos, hogy az egyik legjobb választás a hal. Legyen tengeri vagy édesvízi jószág, ússzon bár folyóban vagy tóban, pikkelyezzék vagy nyúzzák – mindegy. A hal jó. Szinte érthetetlen, hogy Magyarországon miért olyan drámaian kevés fogy belőle: egy főre alig […]
Gondoltam. Igazi nyári étel? Igen!
Ha barkóbáznánk, a címben feltett kérdés után jó eséllyel sikeresen kérdezhetnénk rá: rántott csirke petrezselymes újkrumplival? Igen! A kora nyár legtipikusabb, legínycsiklandóbb, kikerülhetetlen étele. A fülledt vasárnap délelőttök csendjében sercegő fogás, a család minden tagjának ízléséből összehozható közös halmaz… A rántott csirke petrzselymes újkrumplival attól olyan csodás étel, hogy minden alkotóelemében az újjászületett életet ünnepli. […]
Ismeretlen ismerős: bográcsgulyás
Családját tekintve a paprikával készített nemzeti húsételeink közé sorolható. Testvérei: pörkölt, paprikás, halászlé. A gulyás se nem egyik, se nem másik. Kora: bizonytalan, úgy 200 éves lehet – ha elfogadjuk a „pásztorétel” -teóriát. Származása vitatott. Leginkább alföldi pásztorételnek tartják. E véleménnyel Váncsa István rendkívül meggyőzően és az ételhez méltó ízességgel száll szembe, azt állítván, hogy […]